A legtöbb rossz szokást az unalom okozza. Az a ló, amelyik egész napját a bokszban tölti megfelelő gondoskodás nélkül és túl keveset mozog, a felesleges energiáit rosszalkodásra fordítja.
Néhány rossz szokás öröklődhet, de leginkább a ló környezete és tapasztalatai alakíthatja ki ezeket.
A rissz szokásokat a lovak eltanulhatják egymástól az istállóban, ami csökkentheti a ló értékét, ezért erről szólni kell a vevőnek. A legjellemzőbb rossz szokások a következők.

Karórágás (levegőnyeléssel párosul)

A karórágó ló rágcsálja vagy ráharap a boksz oldalára, ajtajára, etetőjére, és általában eközben a levegőt is nyeli.
Vannak speciális nyakszíjak, amelyeket ha idejében kezdenek használni, megoldhatják a problémát. A szíj felhelyezve korlátozza a ló fejének mozgását, de hagyja szabadon lélegezni és enni. A levegőnyelés karórágás közben komoly emésztési problémákhoz vezethet. A karórágás megakadályozható úgy is, ha fémlécet helyezünk a bokszajtó tetejére, és a karbolsavval kezelt fa sem olyan vonzó a ló számára. A legjobb módszer a megelőzésre a megfelelő foglalkozás és elegendő mozgatás.

Szitálás

A szitáláskor a ló ingatja a fejét egyik oldalról a másikra, miközben a testsúlyát ide-oda helyezi jobb lábáról a balra és vissza. Ilyenor a ló szélesebben áll az elülső lábaival, ez pedig felesleges terhelésnek teszi ki a lábakat, ami növeli az ízületi kopás és sérülés veszélyét. Vannak speciális rácsok, amelyek megakadályozzák a ló szitálását. Ezek ajtóra szerelhőt rácsok, középen U alakú lyukkal a ló feje és nyaka számára, de a hely kicsi a szitáláshoz.

Falrugdosás, dobogás

A dobogás és az istállófal rugdosása határozottan rossz szokás. Ezek nagyon zavaró tevékenységek, rongálja az istállót, és a ló sérülést okozhat magának.

Takarócsipkedés

Vannak lovak, amelyek csipkedik a rajtuk lévő lótakarót. Ezt megelőzhetjük, ha a kötőfékre egy rongyot teszünk.

Harapás, rúgás és vágás

Néhány ló harap vagy rúg, ha nem tetszik neki valami. A ménekre jellemző, hogy ilyenkor vágnak, az elülső lábukkal lesújtanak a kiszemelt áldozatra. Az ok százféle lehet, ezt a korábbi tapasztalatokban és kiképzésben kell keresnünk.

Ijedősség

Az ijdeős ló majdnem mindentől megriad a környezetében. Ha hirtelen mozdulatot lát, el is rohanhat.

Ragaszkodás

Ezt a szokás valószínűleg az okozza, hogy a ló nem akar egyedül maradni. Néhány ló állandóan a társai közelében tartózkodik, de ez végül is érhető, hiszen a lovak eredendően ménesben élő állatok.

Kapálás

Amikor egy ló kapál az elülső lábával, az a tüerlmetlenségnek a jele.

Csökönyösség

A csökönyös ló megtagadja a munkát, és ezt ágaskodással, bakolással vagy rúgással juttatja tudtunkra.

Ágaskodás

Az ágaskodó ló hirtelen a levegőbe emeli a két elülső lábát. Ez ijedősség vagy agresszió jele is lehet. Ha a lovas visszafog egy ideges lovat, az is eredményezhet ágaskodást. Az ágaskodásra hajlamos lovak megfékezhetők martingál használatával. Az ágaskodás nem csak az idegesség jele lehet, hanem a felfokozott érzelmeké is.

Bakolás

Amikor egy ló púposítja a hátát és felugrik a levegőbe az elülső és/vagy hátsó lábairól, akkor bakol. A hosszú ideig bent tartott lovak túláradó örömükben szoktak bakolni, amikor először kiengedik őket a karámba. Az a ló, amelyik nyergeléskor bakol, az vonakodik valami miatt, és vannak lovak, amelyek bakolással próbálnak megszabadulni lovasuktól.

Elrohanás

Az elrohanás minden lovas rémálma. A ló valami miatt megriad, hirtelen fájdalom vagy zaj, bármi lehet, és többé nem reagál a lovas segítségeire vagy jeleire, hanem a menekülésben keresi az enyhülést, olyan gyorsan vágtázva, ahogy csak a lábaitól telik. Ilyenkor amilyen gyorsan csak lehet, irányíthatóvá kell tenni a lovat, fokozatosan fel kell venni, mielőtt veszélyessé válik a helyzet. Az elrohanós lónál a martingál és egy másik típusú zabla segíthet.