Kötőfék
Amikor a lovak pihennek az istállóban, általában kötőféken tartják őket. A kötőfék megfelelő méretűnek kell lennie, nem szabad, hogy kidörzsölje a ló pofáját, de elég szorosnak kell lennie ahhoz, hogy ne essen le.
A kötőféket a következőképpen adjuk fel a lóra: A vezetőszárat dobjuk át a nyakán, hogy ne sétálhasson el. Azután lassan húzzuk át a kötőféket a ló orrán és fülein és csatoljuk be a torokszíjat. Néhány kötőféket a tarkón kell becsatolni.
Vezetőszár
A vezetőszár általában valamilyen karabinerrel kapcsolódik a kötőfékhez. A pánikkarabinert könnyű vészhelyzetben kinyitni. Amikor a lovat vezetjük, mindig a bal oldalán lépdelünk, a válla vonalában.
Ne hagyjuk a lovat mögöttünk sétálgatni. Nem csak ráléphet a sarkunkra, de meg is riadhat, és ez mindenféle nemkívánatos következménnyel járhat.
Gyorskioldós csomó
A kötőfék azért is hasznos, mert kiköthetjük a lovat, amikor ápoljuk. Mindig egy speciális csomót érdemes használni, mert könnyen kioldható egy húzással, ha szükséges. A csomó néhány hurokból áll, s minden hurok átmegy az előzőn. A vezetőszárat elég magasra kell kötni, hogy a ló ne léphessen bele.
Nyalósó
A lovaknak szükségük van nyalósóra, hogy megfelelő mennyiségű sóhoz jussanak. Vannak speciális tömbsótartók, de a nyalósó behelyezhető a zablócsészébe is.
Nagyon sokféle nyalósót ismerünk: néhány 95% sót tartalmaz, másokban vannak hozzáadott ásványi anyagok és vitaminok is.
A megfelelő nyalósó kiválasztásához tudnunk kell, milyen takarmányt kap a ló és mennyit dolgozik.
Zabolócsésze (musli)
A zabolócsésze alakja elég mély, hogy ne vesszen kárba a takarmány a kiszórás miatt. Az abrakkiszórós lovak részére kapható speciális zabolócsézse, aminek a szélén egy rúd van, ez megakadályozza az állatot az abrak kiszórásában. A zabolócsészét rendszeresen kell tisztítani, erre kiválóan alkalmas egy nedves rongy. Ha fertőtlenítő szappant használunk, jó alaposan öblítsük ki a csészét, mert a ló nem eszik belőle, ha megérzi a furcsa szagot. A takarmányt tartsuk száraz, légmentes helyen, távol a rágcsálóktól és rovaroktól. Figyeljünk a szavatossági idő lejártára, és új adag takarmányt csak akkor öntsünk a tárolóba, amikor a régi már elfogyott.
Takarók
A legtöbb hátas- vagy munkalóra takarót terítenek, amikor ősszel a hőmérséklet 10°C alá esik. A takaró nemcsak melegen tartja a lovat, de megakadályozza, hogy az állat vastag téli bundát növesszen. A vastag téli szőrzet hátránya, hogy a megizzadt állatot nem lehet megszárítani.
A különböző lótakarókközül legalább kettőre szükség van: egy istállótakaróra és egy gyapjútakaróra. A drágább istállótakarók általában vászonból vagy nylonból készülnek, és ezzel munka után takarják le a megizzadt lovat. Amikor a ló szőre megszáradt, ezt a takarót kicserélik az istállótakaróra.
Léteznek még egyéb lótakarók, például az új-zélandi lótakaró, ami általában olcsó vászonból vagy lenből készül, és a legelőre csapott lovakat takarják be vele, speciális lovaglótakarók, az istállótakaró alá való takarók, és takarók a legyek és a nap ellen nyáron. Vannak vízhatlan takarók, amelyek a versenyeken védik a várakozó lovakat, és végül speciális takarók a fejre, lyukakkal a fülek, a szemek és az orr részére. Ez melegen tartja a lovat nagy hidegben. A sörény ebben a takaróban egy oldalra esik.
|