A modern andalúziai a spanyol ló leszármazottja, mely az arab és berber mellett a legnagyobb hatást gyakorolta a világ lótenyésztésére. A XIX. századig Európa első számú kedvenc lova volt. A reneszánsz klasszikus lovasiskolában spanyol lovakon ültek. A bécsi spanyol-iskolában is spanyol lovakat használtak. A híres lipicai is spanyol lovaktól származik, melyeket a XVI. században hoztak be Spanyolországból a szlovéniai Lipicára. A spanyol ló majd minden fajta kialakulásában szerepet játszott, és számos amerikai állomány is belőlük származik.
Tenyésztés
Az Andalúz tenyésztés központja Jerez de la Frontera, Cordoba és Sevilla voltak, ahol karthauzi szerzetesek irányították a fajta alakulását. A spanyol ló feltehetően az őshonos, a tarpánnal rokon sorraia és a berber hódítók lovainak keverékéből származik.
Jellemző tulajdonságok
Az andalúziaira jellemző, hogy nemes megjelenésű és bár nem gyors, de atletikus, szeret menni. A fej nemes, jellegzetes kosfej alakulású, a sörény és a farok szőrei hosszúak, dúsak és gyakran hullámosak.
Marmagasság: 160 cm
Színek: pej, szürke
|