Dánia saját hidegvérű fajtáját a jütlandit a középkor, sőt még régebbi időktől fogva tenyésztik Jütland-félszigetén. Korábban mindenféle mezőgazdasági igásmunkára használták, napjainkra száma lecsökkent. Leggyakrabban városi utcákon láthatók. amint díszes söröskocsikat húznak.

Tenyésztés

Hasonlóan egyéb hidegvérű fajtákhoz, a jütlandi is a történelem előtti erdei lótól származik. A XII. századra kemény, súlyos, kitartó, gazdasádogasn tartható kocsilóvá fejlődött. Mai küllemét a XIX. században nyerte e, miután a cleveland bayel és yorkshirei kocsilóval keresztezték. A legjelentősebb hatást az 1860-ban importált Oppenheim LXII nevő suffolk punch fajtájú mén gyakorolta. Az ebből származó legjelentősebb vérvonalat az Oldrup Munkedal nevű mén alapította. A jütlandi nagy hatást gyakorolt a szomszédos Shleswig-tartomány lóállományára, még a XX. században is kereszteztéka  fajtákat.

Jellemző tulajdonságok

A jütlandi közepesen nehéz igásló, gyors, szabad mozgással. A suffolk punchal való közeli rokonságot bizonyítja, hogy színe szinte mindig sárga, világos sörénnyel és farokkal, zömök kerek testtel, mély melkassal és erős farral. A suffolk punchtól eltérő tulajdonsága, hogy a végtagok szőrzete hosszú. A fajta híres tanulékonyságáról, kedvességéről és fáradhatatlan munkabírásáról.

Marmagasság: 155-165 cm
Színek: sárga, deres