Egy só- és tajtékszínű vadló

Fehér sörény sorsa a camargue-i lóhoz címzett hősköltemény. A történet Falcóról, a nincstelen kis halászfiúról és egy pompás, vad csődörről szól, amely egy háremnyi kanca ura a fehér lovak, fekete bikák és rózsaszínű flamingók országában. Falco az egetlen, akinek a türelem, szeretet és kitartás erejével sikerül megszelídítenie Fehér sörényt. Elválaszthatatlanokká lesznek, és a legszebb kalandban van részük, amit csak egy gyermek és egy ló együtt megismerhet.

De a ménes körül élő felnőttek nem bírják elviselni, hogy a gyönyörű mén nem engedelmeskedik nekik, így menekülni kényszerülnek gonosz dühük elől. Inkább a hullámokat választják, mint az emberek haragját, és elragadja őket az áradat. Az 1953-ban forgatott Fehér sörény Albert Lamorisse második filmje a Bim, a szamárcsikó után, amely ugyanezt a témát dolgozza fel: egy kisfiú és a szamara közti barátságról szól, s ezúttal Tunéziában játszódik.

Nyolcvannapnyi forgatási idő és egy igazi vadló kellett ahhoz, hogy a nemegyszer veszélye jelenetekkel megtűzdelt törtlnetet filmre vegyék. Nincs sem trükk, sem dublőr, még azok a jelenetek is hitelesek, amikor a vadlovak küzdenek, vagy az, amikor Falco lasszóval elfogja Fehér sörényt. Ebben a legendás filmben az a leghihetetlenebb, hogy Alain Emery, a Falcót alakító gyerekszínész a forgatás kezdetén még nem tudott lovagolni. A kisfiút a szépsége miatt választották ki a szerepre, de Fehér sörény segítségével menet közben kitűnő lovassá vált.