Eredetileg két finn lófajta létezett, az igásló és az univerzális ló. Mindkettőt teljestményéért és nem a megjelenéséért tenyésztették. A kettő közül a tömegesebb igásló robosztus, erős testalkatú állat volt, meglehetősen mindennapos megjelenéssel, de gyors élénk járással. A könnyebb testű univerzális ló többféle hasznosításra is alkalmas volt, így lovaglásra, könnyű igavonásra és ami a legfontosabb, fogatversenyekre is. Az 1970-es évek óta nagyobb érdeklődés mutatkozik a könnyeb testű lovak iránt, noha még mindig szükség van lovakra a mezőgazdaságban, de különösen az erdőgazdálkodásban.

Tenyésztés

A finn lovak valószínűleg az ősi európai könnyű- és nehéztestű lovak leszármazottai, amelyeket aztán hideg- és melegvérűekkel egyaránt kereszteztek. A méneskönyvet 1907-től vezetik, mind a nehezebb, mind pedig a könnyűtestű fajták számára, és szigorú teljesítményivzsgálati rendszert alakítottak ki.

Jellemző tulajdonságok

A kiegyensúlyozott vérmérsékletű finn ló viszonylagos kis termete ellenére nagy igásló húzóerejével rendelkezik, ami a könnyeb fajták gyorsaságával, fürgeségével és karakterével párosul. Hosszú ideig élnek, igen kitartóak és nagy életerőről tesznek tanúbizonyságot. A fajta híres a jó felépítéséről. A lejtős far jellegzetes az ügetőlovakra, és jól mutatja a finn melegvérű tenyésztés irányvonalának eltolódását.

Marmagasság: 160 cm
Színek: minden szín