Ez a tarka, emberbarát lófajta hosszú múltra tekint vissza Európában. A romák, vagyis cigányok azért tenyésztették ezeket az erős lovakat, hogy a lakókocsijaikat, szekereiket húzzák. Mivel mindig ott aludtak, ahol rájuk esteledett, a lovaiknak azzal az ennivalóval kellett beérniük, amit találtak. Mivel szó szerint családtaguknak tekintették őket, a lovaknak tanulékonynak és könnyen kezelhetőnek kellett lenniük. Szerencsére ezek a jó tulajdonságok a vérükben vannak, és napjaink gipsy vanner lovai kedvesek, készségesek és lakalmazkodóak.
Bár ezek a lovak Európában már régóta jele vannak, az Egyesült Államokban csak körülbelül egy évtizede jegyezték be a gipsy vannert. Ottani népszerűségük a floridai Ocalában élő Dennis és Cindy Thompson hősies erőfeszíéseinek köszönhető.
Thompsonék 1994-ben Angliában jártak. kkor találkoztak először ezzel a fajtával, és ez a találkozás megváltoztatta az életüket. Egy legelőn megpillantották egy áltagos nagyságú, de a megszokottnál robosztusabb felépítésű csődört. Fekete és fehér jegyei, nemes feje és hosszú szőrrel fedett lábai votlak. A gazdája egy roma férfi volt, aki tenyészkancákat is tartott. A gyönyörű, tarka lovaktól teljesen lenyűgözött Thompsonék sokat időztek a roma táborban. Nagy örömmel fogadták, hogy a tulajdonos haljandó nekik eladni Cushti Bokot, a különleges csődört, miután végrehajtotta vele az az évi tenyésztervet. Amikor visszatértek az Államokba, a házaspár számtalanméneskönyvet átnézett: és meglepetten állapították meg, hogy ez a csodálatos fajta nincs hivatalosan bejegyezve. Elkezdték az USA-ban való bejegyzés intézését. Az angliai gipsy vanner horse nevet választották, és regisztráltatták a fajtát.
,,Igazi kocsiló'' - általában így írják le ezta lovat, melynek felépítése és megjelenése pontosan olyan, amit az ember elvárna egy cigány lakókocsi húzó állattól. Bár a cigánykaravánok Európa sok országában előfordulnak, sehol sem olyan látványosak, mint Angliában. A kocsik tulajdonosai olyan típusú lovat kerestek tenyésztésre, ami ideális a lakókocsik vontatására. A romák szekereit és lakókocsijait húzó lovak eredetileg nem voltak ilyen tarkák, sem jellegzetesek. Csupán az elmúlt hetven évben alakult ki a hamisítatlan kocsilónak nevezett gipsy vanner.
Cushti Bok utódjai, akik az első gipsy vanner lovak voltak Amerikában, már ezzel a jellegzetes külsővel rendelkeznek. A felépítésük egy kis shire-re vagy egy könnyedebb felépítésű igáslóra emlékeztet. A hátuk röbid, csontozatuk erős, a szügy és a far széles. A fej finomabb vonalú, mint a legtönn igáslóé. A hosszú szőrzet a mellső lábakon térdnél kezdődik, míg a hátsókon a csánk közelében. A gipsy vanner magassága 12-154,4 cm - az elfogadott standardnak megfelelően.
A piebald (fekete és fehér) és a skewbald (barnaés fehér) a leggyakoribb típus, de bármilyen szín megengedett.
Az elsődleges fajták, melyekből a gipsy vannert kitenyésztették, a shire, a clydesdale, a fríz, illetve a dales póni voltak.
A gipsy vanner ismert kedves és nagylelkű természetéről. Könnyen képezhető, szinte bármire megtanítható. Egyaránt használják hajtásra, lovaglásra.
A Gipsy Vanner Horse Társaság három kategóriát külübnöztet meg a fajtán belül: a klasszikust, a sportost és a minit. A klasszikus gipsy vanner mérete egy átlagos méretű lóé, de testalkata igáslóra emlékeztet, míg a sportos típus ugyanígy néz ki, csak kecsesebb kiadásban. A mini változat egyszerűen csak kisebb, mint a többi, 124 cm magasságú.
Thompsonék tehát megvették, és Amerikába vitték a Cushti Bok névre hallgató csődört, valamint 14 kancát. Az első egyedek 1996.november 24-én érkeztek meg az Egyesült Államokba, az első csikó pedig 1999.március 18-án látta meg a napvilágot.
|