Nevét tenyészhelyéről kapta. A múlt század közepétől céltudatosan a helyi vegyes kancaanyagot 8-10 nemzedéken keresztül angol telivér ménekkel párosították. Ezért ez a fajta alkatában és belső tulajdonságaiban igen hasonlít az angol telivérre, bár a magyar éghajlat, a takarmányozás számos, a helyi viszonyokból következő előnyös tulajdonságot is eredményezett.
Színe leginkább a pej különböző árnyalata vagy sárga. Marmagassága 165 cm, súlya 500 kg. Feje nemes, megjelenése elegáns, vékony csontú, szervezete összeségében finom, lába vékony, hosszú, szabályos. Vágtája hosszan nyújtott, tetszetűs. Fejlődése gyors. Mind tartása, mind takarmányozásra igényes fajta.
A 20-as évek után megváltoztak felhasználási területei, a cél az egyedek testtömegének növelése lett, és feltétlen tompítani kívántak - az angol telivértől nem éppen előnyös tulajdonságként örökölt - túl élénk vérmérsékletét is. Ennek érdekében helyi félvér méneket használtak apaállatnak. Így az utódok továbbra is szép külleműek maradtak, de erőteljesebbekké, nyugodtabbakká és jobb munkabírásúkká váltak.
A méneket szívesen használták a múltban a parasztság gazdasági lovainak nemesítésére.
A kisbér ménest 1853-ban alapították. Kisbér Batthyáni Kázmér birtoka volt, aki 1848-ban, az első felelős magyar kormányban a külügyminiszteri tárcát vállalta. Az osztrák udvar megtorlásul minden birtokát elkobozta, és Kisbéren - ahol már a Batthyányiaknak is értékes ménes evolt - nagy katonai ménest hozott létre. Ebben az angol telivér ménesben sok olyan híres, nagynevű mén élt - Bucconeer, Cambuscan, Verneuil, Doncaster, Bona-Vista -, amely mint apaállat jelentős hatással volt szinte valamennyi magyar lófajtára. A kisbér félvérfajta kialakításában nagy szerepe játszottak pl. a Maxim, Kozma, Fenek, Filou stb. telivérek. A fajtát jelenleg (1961 óta) Sütvényben tenyésztik. A mai kisbér félvér a nyereg alatti versenyek ideális lova: kitartó és gyors.
|