Származás:

A lipicai a korábbi Jugoszláviából (ma Szlovénia) és Ausztriából származik.

Marmagasság:

Körülbelül 157-160 cm

Szín:

A legtöbb lipicai szürke, de a szlovén lovak között vannak feketék és pejek is.

Tulajdonságok:

A lipicai nagyon intelligens, szeret tanulni és kivételesen jól nevelt ló.

Küllem:

A kifejező fejhez gyakran társul kosorr. A nyak nem túl hosszú, erőteljes megjelenésű, magas illesztésű. A test a kerek farral és enhéz vállakkal erőt sugároz. A farok derékszögben tűzött, a lábak rövidek és szilárdak, a paták jó formájúak.

Használat:

A tulajdonságaik és az akciós térdmozgás ideálissá teszi ezt a fajtát magas szintű lovasiskola gyakorlása.

Mozgás:

A lépéshossz elég rövid, ügetésben akciós a térdmozgás, ezt hívják spanyol ügetésnek (a lipicaiak a spanyol lovasiskolákban lettek híresek). A rövid és sebes vágta azonban nehézkes.

Kialakulás:

A lipicai híres a bécsi spanyol lovasiskolában betöltött szerepéről. Ausztria főhercege, Károly kezdte a tenyésztésüket 1580-ban 33 lóval, amelyeket Spanyolrszágból hozatott az országba. Ezt követően német vérvonalat vittek az állományba . A napóleoni háborúk idején Mezőhegyesre menekítették a ménest, ma a magyar állomány Szilvásváradon van. A fajtát Lipicai után nevezték el (Szlovénia), itt tenyésztették a lovakat az osztrák udvar számára 1918-ig. A spanyol lovasiskola legnehezebb mutatvényainak betanítása hét évig tart. Néhány lipicai akár húszéves koráig vagy még tovább is munkaképes.