A feudalizmus talán sehol sem oly erős, mint a turf világában. A magyar Kincsemnek, az 54 versenyében soha le nem győzött ,,Csodakancá"-nak összes le- illetve felmenőjét kibogarászhatja bárki a világ minden táján a méneskönyvekből. Tenyésztőjének s egykori tulajdonosának, Blaskovich Ernőnek az őseit bizonyára csak szülőhazájában tartják nyilván, Kincsem gondozójának még a családnevét sem őrizte meg a történelem. Így aztán ,,Kincsem Franzl"-ként ismerhetjük őt mindmáig. A kanca legkedvesebb négylábú társáról, egy nőstény cicáról pedig csak fekete-fehér színét tudjuk, a nevét sehol sem említik a krónikások, akik egyetlen magyar lóról sem írtak oly sok megérdemelt dicséretet, mint az 1874-1887 között élt agyagsárga kancáról.



Kincsemnek már a neve is telitalálat volt, hoszen valódi kincse lett a gazdájának, a vele foglalkozó lovasszemélyzetnek, de az országnak, sőt az egyetemes lóversenyzésnek is. Nem véletlenül áll a telivértenyésztés szentélyének mondható angliai Newmarket múzeumában (Horse Racing Museom) a magyar kanca szobra, a tárolókban pedig páratlan karrierjének dokumentumai. Már életében a nevét viselte egy fővárosi palota, nagydíjakat rendeznek tiszteletére, és idestova három évtizede a budapesti lóversenypálya is a nevét viseli.

A ,,Hungarian Wonder" a magyar csoda (ahogy külföldi győzelmei láttán a turfvilág elnevezte) mai szemmel hihetetlen sikersorozatot produkált négy versenyévében! Végigverte 1876-79 között a kontinens legjobb lovait a franciáknál és a La manche csatornán túl is győzni tudott, pedig akkor a lovak az út jó részét lábon tették meg, s a vagonokban sem volt leányálom a versenyek előtti többnapos utazás. Már ebből is látható, hogy Kincsem csak a szólás szerint tartozott a gyengébbik nemhez. A gyepen a méneket is mindig legyőzte, akár egy kilométernél is rövidebb, akár - mint az angliai Goodwood Cup-on - 4000 méter volt a verseny távja. Egyetlen csődör, a német Prince Giles the First tudott vele fej fej mellett célba érni egy futamban, ám a holtverseny eldöntése céljából egy óra múltán megismételt párharcban Kincsem tíz hosszal győzte le a nimubszára törő riválist.

Kényes csak az ivóvizére volt, meg arra, hogy a tarka macska istállója közelében legyen. Legendás történetek szólnak arról, miként sikerült a baden-badeni versenytér közeléből megfelelő vizet találni a már egy napja szomjazó s az addig felkínált ivóvizre rá sem hederítő kancának, s hogyan kereste kétségbeesetten a boulogne-i kikötőben az elkóborolt cicát Kincsem teljes istállószemélyzete. Az emelkedettebb tartalmú történetek a fehér-égszínkék Kincsem-színek eredetét mesélik el, vagy Blaskovich Ernő és a ,,kék szemű lady" szerelméről lebbentenek fel romantikus részleteket, amelyekben mindig szerepel az újabb aktuális győzelmét szerző ,,Csodakanca" is, rendszerint a hölgy küldönce által a homlokszíjához tűzött ibolyacsokorral.

Ötvennégyes veretlenségi sorozata egyedülálló, mert nem eőzte meg és nem is követte vereség a páratlan szériát. Volt ennél többször nyert telivér, a Puerto Ricó-i Camarero, amely 1953 és 1965 között 77 versenyéből 73-at megnyert, és 57. futásáig veretlen maradt, de sohasem tette ki a lábát Közép-Amerikából, míg Kincsem fél Európát, sőt még az őshazát, Angliát is meghódította. Korának legjobb lovai kizül egyedül a francia ménesben nevelt Verneuilt tartották hozzá hasonló képeségűnek. (Goodwoodban összecsaphattak volna, de az előző évben a kupát megynert mén a verseny előtt megbetegedett, így nem állhatott ki Kincsem ellen.)



A magyar kanca a tenyésztésben is nagyszerű utódokat hagyott a világra, terebélyes családfájá magyar és nemzetközi nagydíjak bajnokainak sorát találjuk. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenty, az Okast 1974-ben - Kincsem világra jöttének centenáriumán - Polygamy, Kincsem 13. anyaági leszármazottja nyerte! A legyőzhetetlen ,,Csodakancát" végül egy súlyos betegség - kólikát kapott a ménesben - gyűrte le tizenhárom éves korában.