A ló őse
Meglehet, hihetetlenül hangzik, de a ma élő háziló legrégebbi, ismert őse a legkevésbé sem hasonlít ma élő utódjára: e kistermetű állat mellső lábán négy, hátsó lábán három ujj volt. Az Eohippus, a ,,hajnalpír lova" körülbelül 50-60 millió évvel ezelőtt élt, az észak-amerikai kintinensen, de Európában és Ázsiában is előfordult egy hozzá nagyon hasonló ősló, a Hyracotherium. Az apró termetű őslovacska kezdetben az erdőkben élt, ahol puha lombbal és különféle növényekkel táplálkozott. Hosszú idő elteltével azonban alaposan megváltozott az éghajlat. Az erdők lassanként kiszáradtak. Helyüket fűvel borított sztyeppék, puszták vették át, melyekben alig volt fa. Csak az alkalmazkodóképes fajok maradhattak életben. A lovak őseinek elsősorban a kemény, pusztai fűhöz kellett hozzászokniuk. Az új tápláléktól megváltozott az egymást követő nemzedék fogazata. Próbára tette az állatokat az is, hogy a kietlen pusztában nem volt hol elbújniuk a ragadozók elől, így csak a lábukra hagyatkozhattak. Hogy minél gyorsabban rótudjanak futni, lábujjaik visszafejlődtek, végül csak a kemény szaruréteggel körülvett középeső uhh maradt meg. Testük is megnőtt.A változás során voltak közbülső fajták is, pl. a Mesohippus, és a Pliohippus, végül kialakultak az egyujjú állatok. Ebbe a csoportba tartozik a ló (latinul: Equus caballus), a szamár, a vadszamár, a zebra és az öszvér is.
Eohippus
Kb. 50 millió évvel ezelőtt élt, 25-50 cm magas volt.
Mesohippus
A przsewalszki vadló
Utoljára az ötvenes években figyeltek meg przsewalszki lovakat a ongol sztyeppéken. Azóta talán már ott is kihalt ez az állat. Szerencsére a hamburgi Hagenbeck Állatkert munkatársai már 1901-ben elkezdték tenyészteni, így ma számos állatkertben vannak tenyésztett przsewalszki lovak. Azóta a szakemberek állatkertben született przsewalszki lovakat juttatnak vissza természetes életkörülményeik közé,a mongol Góbi sivatagba.
Przsewalszki vadló
Lófajták
A kőkorszak embere megfigyelte, hogy a fogságban tartott lovak között a fiatal állatok sokkal inkább hasonlítanak a szüleikre, mitn a többi lóra. Ezért tudatosan pároztattak egymássla bizonyos, meghatározott tulajdonságú egyedeket, hogy ezek fontos jellegzetességei öröklődjenek az utódokban A lótenyésztés tehát már ekkor elkezdődött. Az egykori vadállatokból lassanként olyan fajták keletkeztek, amelyek tulajdonságai az ember érdekét szolgálták.
Merychippus
Kb. 25-10 millió évvel ezelőtt élt, és nagyjából 90 cm magasra nőtt.
Pliohippus
10-3 millió évvel ezelőtt élt, és kb. 115 cm magasságot érte el.
Hogyan vált háziállatá a vadló?
Az emberek évezredeken át csak a húsa és a bőre miatt vadásztak a lóra. Hogy a ló mennyire kivánatos zsákmány lehetett az ősi idők embereinek szemében, azt még ma is jól mutatják a csodálatos franciaországi barlangrajzok (Lascaux-ban és Avignonban), és a spanyolországi (La Piletában). A kőkorszak emberei ezeket azért festették, hogy a vadászatot megelőzően képletesen már legyőzzék a vadat, s így ezt a valóságban könnyebben meg tudják tenni. A letelepült ember megélhetése azonban már levésbé függött a vadászszerencsétől. Körülbelül Kr. e. 8000 táján kutyát, birkát, kecskét, marhát, rénszarvast, és sertést kezdett tartani a ház akörül. A ló 5000 évvel ezelőtt vált háziállattá. Az első vadlovakat délkeleteurópai puszták és a szibériai erdős sztyeppék lakói fogták be, és ők is szelídítettlék meg ezeket. A megszelídített vadlovakból tenyésztéssel fokozatosan különböző fajták alakultak ki. Ennek ellenére Európában és Ázsiában még évezredekig éltek vadlovak is.
|