A nóri ló Európa egyik legrégibb hidegvérű fajtája. Nevét a mai Austzria területén fekvő egykori római provinciáról, Noricumról kapta. Noricum és a haflingi fajtát tenyésztő Veneto szomszédsága révén a két fajta között szoros kapcsolat alakult ki. A modern nóri ló manapság is különösen népszerű Ausztriában, és a Közép-Alpok térségének sokhazsnú, elismert munkalova. Napjainkra a rögzített tulajdonságokkal rendelkező nóri lónak meg kell felelnie a szigorú tenyésztési előírásoknak, és a komoly küllemi, valamint teljesítménykövetelményeknek.

Tenyésztés

A fajta korai őseit még a rómaiak használták nehéz harci-, igás- és málháslóként. Önálló fajtaként kb. 1565 óta tartják nyilván, amikor a salzburgi püspök rendeletére az apátság kezelésébe került, és kiadták a salzburgi méneskönyvet. Az állomány méreteinek növelésére nehéz burgundiai lovakat használtak, de ennél sokkal jelentősebb volt a spanyol ló hatása. A pinzgaui változat párductarka színe ma is jellemző, és a spanyol ló hatását további színváltozatok is tanúsítják.

Jellemző tulajdonságok

Kemény, erős, közepes méretű munkaló. A tenyésztési előírásokban rögzített követelmények a 22-24 cm-es szárkörméret, az igen erős, rövid végtagok, és az övméret, melynek a marmagasság max. 60%-a lehet. A fajta kemény, egészséges szervezetét örökíti, gazdaságosan, könnyen tartható.

Marmagasság: 170-180 cm
Színek: pej, fekete, sárga, párductarka