Az oldenburgi a XVII. században alakult ki mint fogatló. Képes megbirkózni a nehéz útviszonyokkal, és alkalmas számos mezőgazdasági munka elvégzésére is. Azóta az ügyes tenyésztés és ellenőrzés révén a fajta jól alkalmazkodott a változó követelményekhez. Noha az oldenburgi a legtömegesebb a német félvérek közül, a sportlovak közé tartozik és különösen alkalmas díjlovagláshoz és díjugratáshoz.

Tenyésztés

Ez a fríz lovakon alapuló fajta a ma Németországhoz tartozó Oldenburg és a Kelet-Fríz-tartományokból származik Count Anton Gunther von Oldenburg (1603-1667) nevéhez fűződik a fajta kialakítása, aki spanyol és nápolyi lovakat használt a tenyésztéshez. A XVIII. század végén angol félvér méneket, majd 1897 táján angol telivéreket és celevlan bayeket állítottak tenyésztésbe. Nagy hatással volt a Norfolk Roadster és angol félvér vonalakat egyesítő norman fajtájú Normann-700 ménnel való keresztezés. Amikor a hátasló kialakítása került előrtérbe, megint egy norman lovat, egy bizonyos Condort, valamint az angol telivér Lupust állították tenyésztésbe. Manapság is a telivért alkalmazzák leginkább a keresztezésekhez, néha pedig visszanyúlnal a hannoverihez.

Jellemző tulajdonságok

A modern oldenburgi megnyerő megjelenésű ló, kiegyensúlyozott vérmérséklettel. Mozgásában kismértékben megmaradt a magas lábtőtevékenység, de korrekt, ritmusos jármódjai vannak. Az ilyen rámás lovaktól eltérően a fajta egyedei korán érnek.

Marmagasság: 170-180 cm
Színek: mindegyik, a tarkát kivéve