A pindos póni, amely nagyobb a skyrosi lónál, a thessaloniki és epirusi hegyvidékről, az ókori görögök hagyományos lótenyésztő vidékéről származik. Mint biztos járású pónit, málhás célra, valamint könnyű mezőgazdasági és erdészeti munkára használják, de nyereg alatti fogatban is jól alkalmazhatók. A pindos kancákat gyakran veszik igénybe öszvérek tenyésztéséhez.
Tenyésztés
A pindos pónik minden valószínűség szerint a thessaliai lovak közvetlen leszármazottai. A századok folyamán feltehetően hatással voltak rájuk a peloponnesosi, arcadiai és epidauriai fajták.
Jellemző tulajdonságok
A pindos pónik kemények, kitartóak és szegényes növényzet mellett is képesek fenntartani magukat. A farok magasan tűzött (ami a 4-es lótípus szerepére vall a fajta kialakulásában), de a far gyenge, silány ,,alsócombbal". A paták kemények, szűkek, meredekek és ritkán vagy inkább sohasem patkolják őket. A pindos híres az életerejéről, de köztudottan csökönöys állat.
Színek: pej, sötétpej, fekete
Marmagasság: 135 cm
|