Általánosságban elmondhtajuk, hogy a modern lófajták abból a négy ,,primitív" törzsből származnak, melyek túlélték a jégkorszakot. Ezek a következők: tarpán, a tundra ló, erdei ló és a przewalski ló. Közülük a kelet-európai trapán másolata (Equus Przewaalski Gmelini Antonius) Lengyelországban, Popielnóban, egy ménesben maradt fenn. Az észak-kelet szibériai tundra ló - mely vélhetően nem járult hozzá a domesztikált lófajok kialakulásához - már kihalt és ugyanúgy járt az észak-európai nehéztestű, lassú mozgású Equus Przewalski Silvaticus, másnéven erdei vagy diluvuális ló is. Fentiekből következik, hogy a négy alapítóból az egyetlen túlélő a Przewalski ló, másnéven ázsiai vadló, latinul Equus Przewalski Przewalski Poliakov. Bár a szabad természetben már kipusztult, állatkertekben, magánistállókban tovább tenyésztik.

Tenyésztés

Ez a primitív lófajta elnevezését a lengyel ezredesről, N. M. Przewalskyról kapta, aki 1881-ben a Góbi-sivatag szélén a tachin-Sah-hegységben egy vad ménest fedezett fel.

Jellemző tulajdonságok

A przewalski ló tüzes, vad és különleges, primitív életerővel bír. A háziasított lótól eltérő tulajdonságai is vannak, például annak 64 darab kromoszómájával szembe ez a ló 66 darabbal rendelkezik. Sörénye felálló, egyenes, szőrszíne egérfakó, fekete lábvégekkel. Néha zebracsíkok, de mindig kifejezett hátcsík látható.

Színek: fakó
Marmagasság: 125 cm