A salerno - bár egyedeinek száma napjainkra lecsökkent - egyike a legszebb olasz melegvérű lüfajtáknak. Szűkebb tenyészkörzete Campania és Puhlia környéke, Olaszországban. A moresei ménes tenyésztett néhány híres lovat, köztük a Raimondo d'Inzeo által lovagolt két legeredményesebb olasz ugrót, Meránót és Posillipót.

Tenyésztés

A moresei ménes nincs messze Persanótól, ahol a XVIII. század elején III. Bourbon Károly nápolyi, később spanoly király azt a ménest alapította, melynek anyagából a salerno kifejlődött. Persanóba Sorrentóból és Nápolyból a spanyol és berber lóból kitenyésztett nápolyi lovakat telepítették, melynek a kor legszebb iskolalovai voltak. Akciós, büszke mozgásúak, és hihetetlenül erős far- és combizmokkal rendelkeztek. Ezeket keresztezték a Salerno- és Ofanto-völgyek helyi állományaival, majd arab és spanyol importok révén egy jellegzetes kitűnő hátaslófajta alakult ki. Az Olasz Köztársaság kikiáltásakot a ménest bezárták. A tenyésztés 1900-ban újra indult, de ekkor már a salerno fajtanevet használták.

Jellemző tulajdonságok

Telivérrel javítva az állományt kiváló katonaló lett az eredmény, mely elődeinél nagyobb, jó alkatú és megjelenésű, az ugrósportra alkalmas tulajdonságokkal rendelkező fajta lett.

Színek: tarkát kivéve az összes
Marmagasság: 170 cm