A XIX. század nagy magyar méneseinek leghíresebb terméke a shagya arab, melyet céltudatosan minőségi hátaslónak és az összehasonlíthatatlan magyar könnyűlovasság alapanyagának tenyésztettek ki. A modern shagya arab ugyanolyan használható, mint ősei, egyaránt kiváló fogat-, és hátasló. Néhány törzse alkalmas sportlónak is, beleértve a díjugratást.

Tenyésztés

A shagya tenyésztésének központja az 1789-ben alapított Bábolnai Ménes. 1816 után Bábolna a tiszta arab telivér, majd fokozatosan egy döntően arab vérhányaddal rendelkező fajta kitenyésztését tűzte ki célul. A fajta kialakulásakor arab telivér ménekkel fedeztettek spanyol, magyar és angol telivér származású kancákat. A fajta a nevét az alapítő ménről, Shagyáról kapta, mely egy fakó színű, az átlagos arabnál magasabb (160 cm), a Kehil/Siglavi törzsből származó ló volt. Bábolnára 1836-ban érkezett Szíriából. Utódai ma is élnek Bábolnán, és Európa egyéb méneseiben.

Jellemző tulajdonságok

Küllemében és tulajdonságaiban a shagya teljesen az arab lóra hasonlít, de a mai modern arabokhoz képest tömegesebb, csontosabb, a mar kifejezettebb, a lapocka dőltebb, a hátulsó végtagok - melyeket az egyéb arab fajtáknál gyakran kifogásolunk - a shagyánál általában helye felépítésűek.

Színek: bármelyik
Marmagasság: 160 cm